Shiva Inkarnációi

Vishnunak számtalan inkarnációja volt a Földön, mert a világegyetemnek ezen a részén Megváltóként tevékenykedett.

Shivának jóval kevesebb inkarnációja volt ismeretes, mert a Megváltás csak a végső esetben hárult  rá,  amikor különleges helyzet állt elő.

Shiva mindig a korszakok végén lépett fel, mint Pusztító Romboló erő, és spirituális tüze égette szét a Gonosszá lett világokat.

Shiva teljes inkarnációi főleg a megvilágosodott lelkek és guruk társaságában tűntek fel. Shiva Avatarjai mindig a Megszabadító Tudást hozták el az emberi lények számára, akármilyen formát is öltöttek. Leggyakrabban kiemelkedő fiútanulók, jógik, bölcsek, és látnokok formája volt az, amit Shiva választott Avatarjai számára.

Ezek mind szakértői voltak a yogának különösen a Shaivita kultuszoknak.

Mint Pl.a Maheshwara Joga, vagy Pashupata Joga amelyet egy Lakuli nevű Guru tanított. Őt a Puránák is úgy említik mint inkarnációt.

A Valódi Guru

A Hinduizmus nagy hangsúlyt fektet a Guru szentségére, mert az oktatási közlés élő hangja a Guru. Ő az Isten kinyilatkoztatója,a sötétség eloszlatója, aki örök,mert nincsenek dimenziói térben és időben.Ahol a tanítói lánc megszakad,új tanító inkarnálódik,hogy visszaállítsa a Láncolatot.
A Guru az ember felszabadításáért küzd,hogy az ember megtalálja a spirituális utat a valódi cél felé. Ebben nyílvánul meg a Kegye!


Ha a törekvő kialakít egy belső kapcsolatot önmaga és Úr Shiva közt, gyorsan fog növekedni az Önfeláldozásban. Ebben a kapcsolatteremtésben nagy szerepe van a Gurunak.

A Guru vagy a spirituális tanító nagyon alapvető fontosságú a felszabadulás terén.

A Guruhoz mindig hittel, gyermeki bizalommal kell fordulni. Tudni kell, hogy Shiva Önmaga a Guru.

Shiva élete van a Guruban, Shiva szeretete van a guruban, Shiva tudása van a Guruban. Aki belenéz a Guru szemeibe őszinte szeretettel, az elnyeri a Guru kegyét. Aki csak halandó embert lát a Guruban, az nem várhat megszabadulást sem ezen a világon sem a másvilágon. Aki nem ismeri fel Shivát a Guruban, az másban sem fogja felismerni, hiába is bizonygatja.

A megszabadított lelket  Jivanmukta néven nevezik. Mégis úgy él mint a madárijesztő, de egy érzésben van az Abszolúttal. Nem hajt végre munkákat, így karmacsíra nem tapad hozzá. Új testeket sem segít elő új születések által.  Teljesen szabad az egoizmustól, mégis él mert a Prarabdha Karma tárházát ki kell merítenie.

A Jivanmukta az örök jelenben él, és minden tevékenysége arra irányul, hogy betöltekezzen az Úr kegyével. Dicsőségadás ez az Úrnak.

Appar szerint, Shiva hármas aspektusai a következőek:

-Az alacsonyabban lévő Shiva aki a világot feloldja és aki felszabadítja a Jivákat ebből rabszolgaságból.

-A magasabb formát úgy hívják Parapara.

Ebben a formában Shiva úgy mutatkozik, mint Ardhanarisvara (Siva és Sakti Egysége). Param-Jyoti névvel rendelkezik, amit képtelenek megérteni még az istenek is.

-Ezen a két formán Túl van a Paramashiva. Ez tisztán a Saiva forma.

Teljesen alaktalan. Arupa; ebből ered az Íshwara Trimurti:Brahmá,Vishnu,Rudra.

A Linga Puranában van egy történet, ami az egész Teremtés Titkára rávilágít:

Brahmá az alkotó Istenségnek Öt elmeszült fia volt.Kumaráknak nevezték őket. Brahmá azt szerette volna, ha a Kumarák folytatják a Teremtést, amit Ő elkezdett,és tökélyre viszik.

Azonban a Kumarák megtagadták Teremtő Atyjuk kívánságát, mert látták, hogy Brahmá az Illúziót szeretné tökélyre fejleszteni általuk.

Fellázadtak tehát és kijelentették, hogy Ők nem vesznek részt ebben a Szamszárikus virtuális játékban.

A Kumarák inkább Shiva szolgálatában akarták elnyerni a Felszabadulást.

Brahmá elégedetlen volt fiaival és fenyegetőzve, átkokat szórt rájuk.

-Szaporodjatok, sokasodjatok!!!

Ennek következtében a Kumaráknak testet kellett öltenie a világban, hogy kreatív energiájuk az utódnemzésben hasznosuljon. De a Kumarák megtagadták az utódnemzést is, és szexuális energiáikat átszublimálták szellemi energiákká. Az így nyert Tantrikus erőt pedig Shiva szolgálatába állították. Brahmá dúlt fúlt, hogy fiai szófogadatlanok és lázadók. Kegyetlen büntetéseket eszelt ki, mert ellent mertek mondani a Teremtő Istennek.

Shiva azonban megjelent Brahmának Ardhanareeswara formában és azt mondta, hogy fogadja Őt fiává a Kumarák helyett,és rendelkezzen vele.

Shiva így segített a Kumarákon, hű hívein, felmentve őket Atyjuk értelmetlen játéka alól.

A TELJESSÉG CSÖNDJE

A mai ember – a liberalizmus és a demokrácia eszméitől átitatva – nem ismer el tekintélyeket, nem fogad el titkokat, nem hisz a varázslatban. Nem tűri meg a lezárt, lepecsételt ajtókat, nem tiszteli a rejtett ösvényt. Nem akar az unalmas, közbülső állomásoknál pepecselni, a „lényegre tör”, a végső kérdésekre kíváncsi, a „nagy igazságokra”, élet-halál titkának keresztrejtvény-megfejtésére, lehetőleg minél gyorsabban: két hamburger között egy színes zsebkönyvből.

A mai ember – turista. Mozi-turista. Az életet két részre osztja. Vannak fontos, vitán felül álló dolgok, mint a megélhetés, pénzkeresés, egzisztencia, érzékek, ezek teljesen átjárják lényét, és vannak tetszetős, izgalmas mozik, amelyek peregnek a szeme előtt és szolgálatkészen átadják benső tartalmukat anélkül, hogy ahhoz bárminemű erőfeszítés kellene. Ezek között jelentős helyet foglalnak el a „titkos tanítások”, a „fejezetek a titkok könyvéből”, a „nagy mágia” stb. és az utóbbi száz évben a „rejtelmes Kelet”.

A modern ember elnézően legyint a „régiekre”, akik képesek voltak egy egész életet rászánni mondjuk egy miniatúra megfestésére, egy mondat, egy mantra megfejtésére, az alkímiai nász létrehozására. A mai logika szerint nyilván a fejlett nyomdatechnika vagy az utcai könyvterjesztés hiánya gátolta meg őket ezen ismeretek és képességek gyors elsajátításában. Ne áltassuk magunkat. A mozi-turizmus korszelleme eltérő mértékben ugyan, de mindannyiunkat átjár.

Az emberek nyilván tenni akarnak, lépni akarnak. E tekintetben szörnyű felelőssége van a keresztény egyháznak, amely a meglévő spirituális igényt hagyta ebek harmincadjára jutni, és ebben nemcsak, hogy asszisztált, hanem élen is járt. Fiatal emberek számára, amikor az utat keresik, nem valószínű, hogy a hatalom mámorába kómált, hormonzavaros főpapok által reprezentált „hagyomány” lesz a követendő, akiknél legalábbis kérdéses a krisztusi életszentség ideája.

Természetesen minden ember, aki nem közömbös az ezoterikus tanok iránt, szabad és erős szelleműnek tartja magát stb. Ám van egy nagyon kellemetlen és határozott szempont. Ha valaki a személyes gyakorlati életét nem képes uralni, az alapvető erkölcsi parancsolatoknak híján van: hazug, megbízhatatlan, önző, gyűlölködő és harsány, az elsősorban ne az emberiség vagy a másik ember megváltásával foglalkozzon, hanem nézzen önmagába és saját foszladozó alapjait erősítse meg.

Aki körül széthullanak az emberi kapcsolatok, mert maga szabta törvényeivel gátlástalanul gázol át a lelkeken, azt az Úr kiköpi az Ő szájából. Változtathat valaki vallást, nyelvet, kultúrát, elköltözhet akár egy másik csillagrendszerbe is, önmagát, különösen megoldatlan, elhazudott önmagát nem tudja lecserélni.

 Aki nem tisztította át saját sötét alvilágát, hiába emeli tekintetét magasabb szférákra, súlyos következményekkel kell számolnia. A szentnek kezét megnyalja a vadállat; a szent, ha belép akár egy külvárosi kocsmába, leülhet egy asztalhoz, és bort is ihat, mert őhozzá jönnek majd átlényegítő szeretetéért, mert nem különc ő, nem narodnyik, nem „tanító”, csak EMBERI LÉNY. Ehhez hosszú, gyötrelmes út vezet.

Be kell látnunk: nincs menedék! Csak egy út vezet. Az út befelé. Minden kifelé gerjesztett szándék ezt az utat sötétíti el. A térben is, az időben is a halál leselkedik. Amíg a személyes én felébred a Személytelen Örökkévalóban, addig a Himalája kopik el úgy, hogy százezer évenként selyemzsebkendővel megsimítja valaki. Íme perspektívája a Nagy Nyüzsgő Viszketegnek. Nekünk maradjon a csönd. Másnak talán a halál csöndje. Számunkra a Remény Csöndje. Ahol megfoganhat az út, a teljesség felé.

                                                                    Az Őshagyomány folyóirat részlete…